Megalázó kisebbségi lét Izraelben

-kb-

Börtönszerű „feltartóztató központok”, megaláztatás erősen limitált jogok, kitoloncolás, korlátlan ideig való letartóztatás. Nagyjából ezekkel a kifejezésekkel írhatóak le egy átlagos afrikai bevándorló mindennapjai, aki Izraelben keresi szerencséjét.

Izrael szerte az elmúlt pár évben többször került sor tiltakozási hullámokra, és egyre erősebb lett a bevándorló ellenes hangulat. Támadások érték afrikai menekültek üzleteit és otthonait, sőt előfordult az is, hogy egy lakásra, illetve egy napközi otthonra házi készítésű bombát dobtak. Egytüntetéssorán aLikud párti politikus, Miri Regev az afrikai menekülteket Izrael testében élő rákos daganathoz hasonlította, és más Kneszet tagok is kérték azonnali őrizetbe vételüket, majd deportálásukat. Az izraeli lakosok panaszkodtak, hogy már nem érzik magukat biztonságban az utcákon – különösen Tel-Aviv déli részén.

Megélhetési bűnözés?

Izraeli jelentések szerint az afrikaiak által elkövetett bűncselekmények – amibe a betörés és a szexuális erőszak is beletartozik - száma növekvő tendenciát mutat az elmúlt időszakban.

Rendőrségi számítások azt mutatják, hogy Tel-Avivban a bűnesetek 40%-a köthető afrikaiakhoz. Ez természetesen nem hivatalosan alátámasztott adat, de sok rendőr úgy véli, mindez azért fordulhat elő, mert a kormány nem engedi őket dolgozni. Ezért a bevándorlóknak sok esetben a megélhetésükért kell bűnözniük (crimes of survival)… Yohanan Damino rendőrkapitány úgy fogalmazott: munkát kell biztosítani a menekülteknek, ezzel lehetne csökkenteni a bűncselekmények számát. 

Izraeliek tüntetnek, Tel Avivban a bevándorló munkások ellen, 2012-ben. Fotó: Haaretz

Különböző források 53 és 60 ezer közé teszik azon afrikaiaknak a számát, akik a saját hazájukban elszenvedett bántalmazások és üldöztetések elől menekülnek Izraelbe. Többségük Eritreából (36 000 fő) és Szudánból (14 000 fő) érkezik. Ez a két náció teszi ki a menedékkérők 91%-át, a maradék 9% leginkább kongói, libériai, vagy elefántcsontparti származású.

Rácsok mögött

2013 végére Izrael befejezte a több mint három éven át épített, mintegy 400 km hosszú kerítés építését az izraeli-egyiptomi határ mentén. Bár a jogosulatlan belépések száma ez által jelentősen csökkent, a jogvédő szervezetek szerint aggodalomra ad okot, hogy az üldözötteket nem engedik be Izraelbe. Így azok Egyiptomban maradnak, ahol egyáltalán nincsen garantálva személyes biztonságuk.

Egy „feltartóztatási központ” a Negevben, az egyiptomi határ közelében. Fotó: DW

Izrael a menekültek feltartóztatására börtönhöz hasonló központokat állított fel a Negev sivatagban. Ezeken a helyeken ezrével zsúfolódnak a menekültek, és egy ún. „átmeneti csoportos védelmezésben” részesülnek, ami azt jelenti, hogy kapnak bizonyos jogokat, hivatalosan el is hagyhatják a „feltartóztatási központot”, de naponta többször esnek át különböző ellenőrző procedúrákon. Amennyiben nem jelennek meg, olyan szankciókkal kell szembe nézniük, ami még jobban megnehezíti az életüket. Mindez szinte lehetetlenné teszi a munkavállalást és azt, hogy elhagyják a központokat.

Izrael nem szívesen ad menedékjogot eritreaiaknak, szudániaknak és kongóiaknak, mert, ahogy a volt belügyminiszter Eli Yishai mondta: „mint belügyminiszter felelősséggel tartozom azért, hogy az ország megőrizze cionista és zsidó karakterét.”

Az „önkéntes” deportálásokról, a „beszivárgók” elleni törvényről és a menekültek helyzetéről részletesebben a holnapi posztban!