Ahová a jó idő ellenére sem érdemes nyaralni menni
-kb-
Európa közepén hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy veszélyben vagyunk, ha allergia-szezon van, ha túl nagy a hideg vagy a meleg, és ha nincs elég pénzünk. A világ más részein a veszélyt az éhenhalás, a természeti katasztrófák, bandaháborúk, gyilkosságok, és az egészségügyi ellátás teljes hiánya jelenti.
Egy független amerikai kutatási és oktatási szervezet minden évben elkészíti a világ legveszélyesebb országainak listáját. Az elemzést szociális-gazdasági, illetve katonai-politikai mutatók segítségével végzik. Olyan szempontokat vizsgálnak, mint az emberi jogok érvényesülése, menekültek helyzete, korrupció, alapvető szolgáltatásokhoz (egészségügy, közbiztonság, oktatás) való jutás, természetes és mesterséges katasztrófák, etnikai, vallási konfliktusok, stb.
Lássuk, tehát 2013 első tíz helyezettjét!
10. Zimbabwe – Inflációban az élen
Zimbabwe gazdasági szempontból a világ legkatasztrofálisabb helyzetben lévő államai közé tartozik. Az infláció átlagban 300-500% között alakul, 2009-ben a pénz gyakorlatilag teljesen elértéktelenedett. A gazdaságot akkor sikerült némileg stabilizálni, amikor áttértek az amerikai dollárra. A belső politikai-, társadalmi feszültségek folyamatos zavargásokat gerjesztenek, a kormányzat látszat demokratikus jellege ellenére diktatórikus módon fojtja el az elégedetlenkedők megmozdulásait.
100 trillió zimbabwei dollár. Fotó: Reserve Bank of Zimbabwe
9. Közép Afrikai Köztársaság – A lázadók országa
Franciaországtól való függetlenedése óta az ország életét leginkább puccsok, felkelések jellemzik. A bőséges természeti erőforrások ellenére az állam képtelen ellátni lakosságát, melynek eredménye a mélyszegénység és alultápláltság. Ahogy azt a jelenlegi konfliktus is mutatja, a folyamatos harcok a kormány és annak különböző ellenzéki csoportjai között, komoly gátja a fejlődésnek. A központi hatalom keze nem igazán terjed a fővároson túl, lázadók és rablóbandák tevékenykednek országszerte, a hadsereg gyenge és alulfejlett.
Az etnikai tisztogatások egyik leendő áldozata? Fotó: DM
8. Haiti – Nem csak természeti katasztrófa
A nagy erejű földrengés óta inkább kevesebb, mint több sikerrel próbálják normalizálni a helyzetet a karibi szigetországban. A munkanélküliség közel 50%-os, a lakosság 80%-a napi 2 dollárból tengődik. Az élelmiszer árak magasak, és az elmúlt évek természeti katasztrófái hatására még tovább nőttek. Ezért nem meglepő, hogy minden második lakos alultáplált és Haiti a térség legszegényebb állama. A gyengén őrzött szárazföldi és vízi határai kiváló lehetőséget rejtegetnek a kábítószer- és embercsempészeknek is.
A 2010-es földrengés után, a nyomornegyedek látképe nem sokat változott…Fotó: Isabel MacDonald
7. Afganisztán – Drága demokrácia
Tizenhárom év amerikai megszállás és dollár milliárdok után Afganisztán még mindig a világ leginstabilabb országai közé tartozik. A keleti és déli területeken az ellenzék, a Tálibán ma is jelentős befolyással rendelkezik. Romló biztonsági helyzetre utalnak az ENSZ jelentései a növekvő civil áldozatok számáráról. A tálibok viszont nem tesznek közzé jelentéseket a hallottaikról, inkább egyfajta sikerpropagandát folytatnak, mindig minimalizálva a saját, és eltúlozva az ellenség veszteségeit.
Rendteremtés. Fotó: GRIID
6. Jemen – Víz, élelem és jogok nélkül
A közel 30 milliós népesség harmada nem jut megfelelő mennyiségű táplálékhoz, fél millióra tehető a belső menekültek száma és a lakosság fele számára elérhetetlen a tiszta víz. Az egészségügy katasztrofális helyzete miatt a fertőzések is gyakoriak ország szerte. Az emberi jogok területén sem állnak a helyzet magaslatán: a nőket diszkriminálják, a rabokat kínozzák, megalázzák, a szólás-és sajtószabadság erősen korlátozott.
A jemeni főváros. Kívülről még jól mutat. Fotó: Glen Allison/Getty Images
5. Csád – Teljes kilátástalanság
A Szudánban és Közép Afrikai Köztársaságban lezajlott erőszakos események miatt sokan menekültek a szomszédos Csádba, ami tovább súlyosbítja az amúgy is meglévő etnikai és vallási ellentéteket. Munkalehetőség és jövőkép hiányában egyre több fiatal csatlakozik szélsőséges bandákhoz és szervezetekhez, mert sokuknak ez az egyetlen esélye a túlélésre.
Katonák bevetésre készen. Fotó: SIA KAMBOU - AFP
4. Dél-Szudán – Szegény korruptak
Hiába szakadt el 2011-ben északi szomszédjától, a biztonsági és humanitárius helyzet nem lett kedvezőbb Dél-Szudánban. Az ENSZ adatai szerint a törzsi-etnikai villongások következtében 2011 nyarára 800-an haltak meg, és 94 ezren hagyták el otthonukat a fiatal államban. A beáramló segélyek ellenére, az ország vezetése képtelen helyesen felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat. A 2012-es évben négy milliárd dollár közpénz vándorolt a felső vezetés zsebébe.
Gyerekek most éppen a homokvihar elől menekülnek. Fotó: Finbarr O'Reilly
3. Szudán – „Oszd meg és uralkodj!”
Az angolok a gyarmati korban gondosan ügyeltek arra, hogy a demokratikus állam működéséhez szükséges infrastruktúra és intézményrendszer ne jöhessen létre, így amikor Szudán függetlenné vált, egy vallási, etnikai törésvonalak mentén szétszabdalt, polgárháborús ország maradt a britek mögött. Jellemző a rasszizmus a fekete-keresztény, illetve az arab-muszlim lakosság között, és az iszlám fundamentalizmus sem idegen jelenség. 2010-ben a sharia (iszlám jogrend) értelmében egy nőt brutálisan megkorbácsoltak, mert nadrágot viselt.
A 2010-ben megostorozott nőképe bejárta a világhálót. Fotó: Tristan McConnell
2. Kongói Demokratikus Köztársaság – Férfiakat is megerőszakolnak
Az 1960-as függetlenségének kikiáltásakor, Kongó Afrika második legiparosodottabb államának számított, 1980-ra a gazdaság összeomlott. 1996-ban vette kezdetét az „Afrika világháborúja” néven ismertté vált polgárháborús sorozat, amely 2003-ig hat millió áldozatot követelt. Napjaink Kongójára elmondható, hogy humanitárius szempontból a leginkább katasztrófa sújtotta ország a világon. Az erőszak, a lakosság kényszerű lakhely elhagyása, a nők, gyerekek és férfiak(!) megerőszakolása általános jelenségek. A halálozási arány messze meghaladja a szub-szaharai átlagot.
A polgárháború áldozatai. Fotó: Whale
A nyertes: Szomália – A központi hatalom teljes hiánya
Az Afrika szarván elhelyezkedő országban több millió ember nem jut hozzá elegendő élelemhez - a 2012-es évben az éhínség mintegy 260 ezer áldozatot követelt. A lakosság többsége számára nem elérhető az egészségügyi ellátás (kevesebb, mint 15 orvos jut egy millió emberre) és a tiszta víz. A szélsőségesek által elkövetett öngyilkos merényletek rendszeresek a fővárosban. Az egyes klánok és törzsek között létrejövő alkalmi szövetségek nem hosszú távúak, a különböző fegyveres csoportok gyakran válogatás nélkül nyitnak tüzet ellenségre, vagy barátra - senki nincs biztonságban.
