-kb-

A hidegháborútól kezdve Kenya alapvetően arra törekedett, hogy betartsa a demokratikus játékszabályokat, szomszédai között mindig közvetítő szerepet vállalt az előforduló konfliktusok békés rendezése érdekében, a terrorizmus elleni harcban pedig az USA egyik kulcspartnerévé vált. Ezért sokáig a „demokrácia szigetének” számított a szub-szaharai Afrikában. Stratégiai jelentősége azonban úgy látszik, nem változtat azon a szembetűnő tényen, hogy a negyvenmilliós lakosság több mint fele nyomornegyedekben él. Az egyik ilyen telep, a főváros központjától nem messze található Kibera.

Kibera a világ egyik legsűrűbben lakott helye (kétezer ember zsúfolódik másfél kilométeren) és Afrika egyik legnagyobb nyomornegyede. A lakosság arányát nehéz megbecsülni, különböző források fél- és egy millió fő közé teszik az itt élők számát. A munkanélküliségi ráta nagyon magas, általában a hajvágás, cipőtisztítás, javítás és kiskereskedelem a jellemző foglalkozások a nyomornegyedben. Az itt élők többsége kevesebb, mint napi egy dollárból él. Az egy légterű, kis lakóházak sárból, azok teteje hullámlemezből készül. Az érintett terület mintegy 20%-nak jut áram, az ENSZ jelenleg is az említett arány növelésén fáradozik. A tiszta víz elérése szinte lehetetlen, jellemzően a fővárosból, Nairobiból jön az ellátás.

A prostitúció után a második legjobban fizető munka az emberi ürülék takarítása és összegyűjtése. A lakóházakban jellemzően nincsenek mosdók, a köztereken egy nyilvános illemhelyre körülbelül ezer ember jut. A helyi vendéglátó ipari egységekben és az utcán felhalmozódott fölösleg összegyűjtése – technikai felszereltség hiányában – puszta kézzel és vödrökkel történik. Mindezt, a munka végeztével egy közeli folyóba öntik, ahol napközben az emberek mosnak és fürdenek. Így válik a hely a tífusz és a kolera melegágyává.

A fentieken kívül a legnagyobb problémát az egészségügyi hálózat teljes hiánya jelenti. Ez nagy részben a kenyai kormány hibája, aki egyszerűen nem akar tudomást venni a kiberai nyomornegyed létezéséről. Így, jobb híján önjelölt doktorokra vannak utalva az itt élők, akiknek nincsen hivatalos papírjuk arról, hogy bárkit is egészségügyi ellátásban részesíthetnek.

A fiatalok – egyéb levezető tevékenység hiányában – az ún. csanga nevű alkoholos italba, olcsó drogokba és a ragasztó szipózásába menekülnek. A csanga egy fél illegális főzet melynek alkohol tartalma 50% és metanolt is magas arányban tartalmaz. (A metanol a legegyszerűbb telített alkohol, májkárósító és sejtméreg). 

Ezek után nem meglepő, hogy a halálozási arány nagyon magas a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt. Kibera lakosságának 20%-a HIV fertőzött. Az ő körükben nagyon sok a gyermeküket egyedül nevelő anya, akiket a legtöbbször azért hagynak el, mert kiderül róluk a betegség.  A sors fintora, hogy ez akkor is így van, ha a nőt maga a férj fertőzi meg. Az egyedül maradt nők helyzete aztán tovább romlik, hiszen az európai szokásoktól eltérően Afrikában nem jellemző, hogy a férfi más gyerekét nevelje föl.

Egy ENSZ jelentés szerint a világon közel egy milliárd ember él nyomornegyedekben, és ez a szám 2030-ig akár meg is duplázódhat. Mára tendenciává vált, hogy a szegények és alultápláltak aránya növekszik a városokban is. Ez azt jelenti, hogy egyre nagyobb az esélye annak, hogy az elkövetkezendő évtizedekben az érintett országokban minden városra jut majd egy nyomornegyed. Jellemzően a szakképzetlen munkaerő kerül különböző mélyszegénységbe és/vagy a globalizáció, illetve kapitalizmus vesztesei, akik egyenlőtlenül részesülnek az újraelosztásban.

Ebben a helyzetben nem elég az infrastrukturális fejlesztés, új házak és utak építésével nem oldódik meg a probléma. A foglalkoztatás növelése, a bevételek méltányos újra elosztása, az egészségügyi ellátás és oktatás, illetve a különböző alapszolgáltatások elérhetővé tétele elsődleges cél a szegénység és nyomornegyedek felszámolására. Ugyanakkor a fizetések növelése, a munkahelyteremtés mind olyan tényezők, melyeknek feltétele az erős nemzetgazdaság – ami pedig a globális piacgazdaság szeszélyeinek van kitéve.

Egy nyomornegyed a legtisztább tükre túlnépesedett és „túlterjeszkedett” világunknak, ahol kézzel foghatóak a különböző környezeti, szociális és gazdasági problémák. A kilátástalannak tűnő helyzet ellenére azonban a nyomornegyedek lakói, a kormányok és nemzetközi szervezetek összehangolt és hatékony munkájának segítségével jelentős eredményeket lehetne elérni. A kérdés az, hogy az említett „hármas” mikor tud fellépni egységesen, a közösség – és nem a saját – érdekeit előtérbe helyezve?