2. rész: a mérgezett kenyér
A második világháború után egy bizonytalan létszámú zsidó csoport elhatározta, hogy véres bosszút állnak a nácikon, testvéreik legyilkolásáért. Hat millió németet szándékoztak elpusztítani, korra, nemre való tekintet nélkül, hogy megmutassák a világnak: nem lehet büntetlenül zsidókat ölni. Az akciót végül nem sikerült végrehajtani, de készítettek egy „B” tervet is...
-Kb-
Mivel a zsidó bosszúállók a lehető legdiszkrétebben végezték munkájukat, néhol egymásnak ellentmondó adatok állnak csak rendelkezésre a csoport megalakulásának és akcióinak körülményeit illetően. Bizonyos források szerint ezek a brigádok 1945-ben, Bukarestben jöttek létre, a vilniusi gettó lázadás kirobbantójának, Abba Kovnernek a vezetésével. Kovner egyik beszédében szenvedélyesen idézte a 94. zsoltárt, amelyben így szól Izrael ellenségeiről: „[Isten] megfizet gonoszságukért, és eltörli őket a föld felszínéről.”
Amikor 1941-ben a németek megszállják Litvániát és Kovnerben tudatosul, hogy mit művelnek a zsidókkal, úgy dönt, megszervezi az ellenállást. Ennek a momentumnak azért is van nagy jelentősége, mert ez volt az első alkalom, amikor a zsidók realizálták, hogy mi történik velük, és nem nézték tétlenül tovább, ahogy vágóhídra küldik őket. Kovner a vilniusi gettó lakosaiból 1942-ben megalakít egy ellenálló szervezetet, melynek egy évvel később vezetőjévé válik. Hamarosan ezekből a felkelőkből, illetve a koncentrációs táborok túlélőiből jön létre a Nakam (héberül: bosszú), ami a Bosszúállók egyik sejtje.
Abba Kovner, a zsidó ellenállás ikonikus alakja
Bizonyos források a Nakam-ot a Zsidó Brigádok egy mindössze 60 fős szélsőséges szakadárjainak tartják, akik partizánok, vagy holokauszt túlélők voltak. A csoport a háború után érkezett Németországba, hogy levadásszák a nácikat. A végső cél egy olyan nagyméretű akció lett volna, amivel fel kívánták hívni a világ figyelmét arra, hogy a zsidókat nem lehet büntetlenül tömegével legyilkolni. Öt német város vízellátó rendszerét akarták megmérgezni, és ezáltal - számításaik szerint - megölni hatmillió németet. Minderről részletesebben az első részben olvashat. A hatmillió német elpusztítása volt az „A” terv, amit végül nem sikerült kivitelezni. Volt azonban egy kisebb volumenű, de szintén gyilkos perspektíva, amit legalább részlegesen sikerült megvalósítaniuk: több ezer német fogoly megmérgezése.
Nehéz falat
Nürnbergtől nem messze mintegy 3600 egykori náci tisztet és katonát tartottak fogva. A zsidó bosszúállók kikutatták, hogy a raboknak melyik pékségből szállítják a kenyeret. Az egyik merénylőnek, a kék szemű és árja kinézetű Arye Distelnek sikerült munkát szereznie ennél a pékségnél. A terv egyszerű volt: méreggel bekenni az összes kenyeret, amit a fogva tartottak reggeliének szántak.
Miután megszerezték a cseppfolyós mérget, amit egymás között „gyógyszernek” neveztek, Distel becsempészte a pékségbe, ahol biztos helyre rejtette, a padlódeszkák alá. Az egyik szombaton három bajtárs csatlakozott Distelhez, és bekenték a több mint háromezer vekni, reggelire szánt kenyeret a méreggel. A terv azonban részben sikerült. A New York Times 1946. április 20-i számában a következő Associated Press jelentés olvasható: „Ezerkilencszáz német háborús rab betegedett meg komolyan arzénos kenyértől egy amerikai táborban... Halálesetet nem jelentettek.”
Bizonyos források szerint, később végül mintegy ezren haltak bele a mérgezésbe. Az amerikai rendőrség hamar megtalálta a pékségben elrejtett szert és felszerelést, amivel a kenyereket megmérgezték. A nyomozás azonban ezen a ponton megrekedt. A hivatalos álláspont szerint a vizsgálatokat vezető amerikai parancsnok attól félt, hogy a mérgezés híre eljut más börtönökbe illetve a német lakosság fülébe is. Ezért mindent megtett, hogy titokban maradjon az ügy, még a német sajtót is cenzúrázták. Az elkövetők rövid időre Franciaországba, vagy Csehszlovákiába emigráltak, de miután lenyugodtak a kedélyek, visszatértek Németországba.
A nemzetközi színtéren
Bár az angolok 1946-ban hivatalosan feloszlatták a szervezetet, a zsidó bosszúálló csoport az 1950-es években is folytatta tevékenységét. A Nakam tagjai eljutottak Spanyolországba, Latin-Amerikába, Kanadába, illetve bárhova, ahol a feltételezett nácik megbújhattak.
Alexander Laak, a Jagala nevű, Észtországban felállított koncentrációs tábor egykori parancsnoka sem kerülhette el sorsát. Laak Kanadába menekült feleségével a háború után, ott érték utol a bosszúállók. A Nakam tagjai megvárták, amíg a volt náci parancsnok egyedül tartózkodik a házában, majd berontottak és szembesítették bűneivel. Ezek után adtak neki egy kötelet, amire felakasztotta magát. Bizonyos források úgy tartják, hogy nem a Bosszúállók, hanem a Moszad emberei ölték meg Laak-ot.
1944-es hivatalos becslések szerint a Jagala táborban 3-5 ezer ember halt meg, míg a modern kutatások eredményei alapján ez a szám a duplája lehet. Egyes kutatók ugyanakkor úgy vélik, több mint 100 ezren vesztették életüket az észt koncentrációs táborban.
Nem voltak egyedül
Az angol születésű zsidó brigádok tagjai közül rengetegen nem vettek részt közvetlenül a bosszúállók akcióiban, azonban hamis papírokkal, egyéb dokumentumokkal és logisztikai eszközökkel támogatták a mozgalmat. Ezen felül több tízezer holokauszt túlélőnek segítettek eljutni Palesztinába illegálisan, amikor a brit kormány korlátozta a zsidó bevándorlást a Szentföldre. A menekülteket kiképezték és a brit hadseregtől ellopott fegyverekkel segítették a Hagana-t, a születőfélben lévő Izrael „hadseregét.” A brit parancsnokság tudott ezekről, de a cionista barát vezetés szemet hunyt az események fölött. A Zsidó Brigádok egykori 35 vezető tagja Izraelben később a tábornoki rangig vitte.
További cikkek a témában:
Zsidó bosszúállók – 1. rész: Öljünk meg hatmillió németet
Az elektronikus hadviselés szerepe a 2006-os arab-izraeli háborúban
„Nem szállítok feketéket” – az etióp kisebbség helyzete Izraelben
Élet a kerítés mögött – megalázó kisebbségi lét Izraelben – 1. rész
