Húsz évvel az apartheid után
-kb-
Óriási bel- és külföldi érdeklődés mellett, 1994. április 26-29-én tartották meg Dél-Afrikában az első, a fajok teljes egyenlőségén alapuló szabad választásokat, ahol Nelson Mandela pártja elsöprő győzelmet aratott. A több mint négy évtizedes apartheid rendszert megélt országban a választásokat követően a politikai erőszakcselekmények szinte teljesen megszűntek.
Az azóta eltelt húsz évben felnövekedett generáció már nem viseli magán a faji megkülönböztetés emlékének nyomait. „Néhol tapasztalható rasszizmus, de nincs rám hatással” – mondja Nkululeko Simelane, másod éves mérnökhallgató, aki 1994. április 27-én született. „Széles körben beszédtéma még mindig ez az egész apartheid dolog, de egyáltalán nem érzem a bőrömön.” A fiatal egyetemistát nem igazán hozza lázba az idén májusban esedékes dél-afrikai választásokon való részvétel lehetősége. „Az egyetlen dolog, ami arra késztet, hogy elmenjek szavazni, hogy ez lesz az első alkalmam. Nem akarom kihagyni.”
Fotó: Mike Hutchings
A 18 éve Thandi szerint fontos, hogy a „fiatalok elmenjenek szavazni, mert ők azok, akik a legtovább érzik majd a bőrükön a választások eredményeit. Az idősebb generáció talán a passzivitást választja a múltbeli események okán kialakult kiábrándultságuk miatt, de nekünk meg kell mutatnunk, hogy igenis lehet és kell változtatni.”
Fotó:Mike Hutching
Az apartheid megszűnésével nem oldódott meg minden probléma. A faji megkülönböztetés helyére (a dél-amerikai mintához hasonlóan) az óriási vagyoni különbségek kerültek. KwaZulu-Nata tartományban a lakosság 30, Kelet-Fokföldön 40%-a nem jut tiszta ivóvízhez, áramhoz és egyéb alapszolgáltatásokhoz.
Mindezek ellenére a Dél-afrikai Köztársaság még mindig a kontinens kulcsállama. Afrika teljes ipari termeléséből az ország 40%-kal, áramtermeléséből 50%-kal részesedik. A kontinens aszfaltozott útjainak fele itt épül, a mobiltelefonok több mint harmada, a számítógépek és ATM-ek több mint fele itt működik.
Daniel François Malan, Dél-Afrika egykori miniszterelnöke (1948-1954), az apartheid intézményesítője. Az angolok és a zsidók mellett a fő célpont a nem fehér lakosság volt. 1950-től kötelezővé tették a faji hovatartozás nyilvántartását. 1953-tól a feketék és fehérek egymástól elkülönítve utaztak a tömegközlekedési járműveken, hét évvel később a színes bőrűek már a munkahelyükre is külön ajtókon léphettek be.
Fotó: Britannica
A sowetoi felkelés, 1976-ban robbant ki, amikor fekete fiatalok vonultak utcára, mert a dél-afrikai kormány intézkedése nyomán az európai telepesek nyelve (afrikánsz) lett hivatalos az oktatásban. A rendőrökkel való összecsapásokban 250 színes bőrű vesztette életét, és ugyanannyian sérültek meg.
Fotó: TVC
A szélsőjobboldali Afrikáner mozgalom egyik tagja az életéért könyörög, közvetlenül mielőtt egy fekete katona fejbe lövi. A fotó 1994. március 11-én készült.
Fotó: INC
Autós konvoj hozza Eugene Terreblanche, dél-afrikai szélsőjobboldali politikus holttestét. Hívei náci karlendítéssel tisztelegnek koporsója előtt. Eugene Terreblanche-t 2010-ben, saját házában gyilkolta meg két fekete alkalmazottja. Az apartheid elszánt híve 1973-ban alapította meg pártját, melynek fő célja a fajüldöző rezsim fenntartása.
Fotó: AP
