-kb-
Afganisztán fordulóponthoz érkezett a jelenlegi elnökválasztásokkal, írja cikkében Brahma Chellaney, a Stratégiai Tanulmányok professzora. A választások tétje, egy demokratikus hatalomváltás, és az ország területi integritásának helyreállítása több mint harminc év háborúskodás után. Vajon képes lesz Afganisztán kilépni a helyi fegyveres csoportok és a külföldi megszállás harapófogójából?
Brahma Chellaney szerint, a válaszhoz mindenekelőtt két fontos tényezőt érdemes megvizsgálni. Az első, hogy Pakisztán milyen mértékben fog beavatkozni az afgán ügyekbe az által, hogy támogatja a Talibánt, illetve más különböző terrorcsoportokat. Ez leginkább annak a függvénye lesz, hogy az Egyesült Államok mennyi pénzt szándékozik fizetni Pakisztánnak azért, hogy az kihátráljon az afgán ellenállók mögül.
További fontos tényező, a NATO afganisztáni szerepvállalásának kérdése. Barack Obama 2009-ben kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak fel kell számolnia bázisait a közel-keleti országban. Mára egyértelművé vált, hogy az amerikai elnök mégis fenn szeretné tartani a katonai jelenlétet. Ezt látszik alátámasztani az a kétoldalú biztonsági megállapodás, amely lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy gyakorlatilag korlátlan ideig Afganisztánban állomásozhassanak.
Hamid Karzai leköszönő afgán elnök azonban nem írta alá az egyezményt, ez már az új, beiktatott elnökre vár májusban. A választások kimenetele azonban messze nem biztos még. Elvben a nyolc jelölt közül valamennyien támogatják a megállapodást, azonban a múltban mindegyikük komolyan fellépett az amerikai érdekek ellen, sőt jelenlegi és volt hadurak is találhatóak soraikban.
A Tálibok egyre kevésbé szívesen látott vendégek. Fotó: AC
Brahma Chellaney professzor úgy látja, az Egyesült Államoknak meggyőződése, hogy muszáj fenntartani az afganisztáni jelenlétet, főleg most, az Ukrán krízis idején, amikor erőt kell demonstrálni Oroszország felé is. Kérdés, hogy mennyit számít az a haderő, ami jelenleg Afganisztánban tartózkodik, ha az elmúlt tizenhárom évben sem voltak képesek a biztonságot garantálni? Obamának egyelőre nincsen válasza.
Afganisztán 1979 óta folyamatosan háborúban áll, amióta a szovjetek egy közel tíz évig tartó katonai akciót indítottak a többnemzetiségű felkelő csoportok ellen. Az amerikai és szaúdi kormány közben a pakisztáni titkos szolgálatokon keresztül támogatta a szovjet ellenes felkelőket. Mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ország destabilizálódjon, és elszaporodjanak a terrorista csoportok. Afganisztán egy olyan országgá vált, aminek nagy az esélye, hogy etnikai és törzsi repedések mentén, hadurak vezette enklávékra esik szét. A sors iróniája, hogy ezek azok a tényezők, amik az amerikai jelenlétet legitimizálják.
A külföldi beavatkozás tehát Afganisztánban nemhogy elősegítette volna a biztonsági helyzet javulását, de tovább rontotta azt. A helyzet megoldására Brahma Chellaney három belső tényezőre helyezi a hangsúlyt:
- Szabad választások, melynek eredménye valóban az afgán emberek véleményét tükrözi;
- Karzai utódjának képesnek kell lenni egyesíteni az eltérő etnikai és politikai csoportokat (ez csak egy erős és mindenki által tisztelt elnök számára lehetséges);
- A kormánynak fel kell állítania az afgán többnemzetiségű haderőt.
Az afgán biztonsági erőknek egyelőre sikerült fenntartani a rendet Kabulban. Ha az Egyesült Államok csökkenti, vagy beszünteti támogatásukat, akkor ők sem lesznek képesek ellátni feladataikat. Ez megint csak azt a tézist erősíti, hogy szükség van a külföldi katonai jelenlétre, még akkor is, ha ez önmagában nem hoz békét és stabilitást. Brahma Chellaney ennek kapcsán arra is felhívja a figyelmet, hogy a terroristák és felkelők állásai nagyrészt Pakisztánban találhatóak, ami jelentősen megnehezíti a Talibán ellen már 2001 óta tartó küzdelmet.
Afganisztán jövőjét tehát az afgánok kezébe kellene adni – vonja le a tanulságot a professzor.
A külföldi beavatkozás pedig nem szabad, hogy katonai jelleget öltsön, hanem addig kell tartania, amíg segítenek egy olyan kormány felállításában, ami képes békében és egységben elvezetni az országot.
