Mit szólna ehhez Jézus?
A Fülöp-szigeteken évtizedek óta keresztre feszíttetik magukat emberek nagypénteken, hogy köszönetet mondjanak Istennek, vagy éppen hogy kérjenek. A katolikus egyház nem támogatja, de nem is tiltja a megmozdulást, amely mára fesztivállá nőtte ki magát, számos turistával. Miközben emberek korbácsolják magukat és szögeket vernek testükbe, van, aki hot-dogot árul a nézelődőknek.
A Fülöp-szigeteki San Pedro Cutud-ban él Rolando, aki az elmúlt 24 évben, minden nagypénteken keresztre feszítteti magát. 1990-ben ugyanis felesége lánygyermeknek adott életet, de mind az asszony, mind a baba halálközeli állapotba kerültek. Rolando pedig imádkozni kezdett. - Azt mondtam az Úrnak, hogy ha meggyógyulnak, nagypénteken keresztre feszítettem magam – mesélte a férfi, akinek teljesült óhaja. Kezdetben köszönetképpen ontotta vérét a kereszten, most már azért teszi, hogy továbbra is jól alakuljon családja élete. - Amikor levetkőzöm és ráfekszem a keresztre, olyan, mintha Jézus belém költözne – mesélte Rolando, hozzátéve, hogy megszokta a fájdalmat, és a sebek is két nap alatt eltűnnek kezéről és lábairól.
Átélni Jézus fájdalmát a kereszten... Forrás: AFP
Fesztivál vérszagban
A városba minden húsvétkor 10 ezrek érkeznek, hogy megnézzék a keresztre feszítéseket. Sokan „csak” korbácsolják magukat, míg társaik keresztjeiket vonszolják. A résztvevők mezítláb mennek az úton, már ez felér egy kínzással, hiszen a térségben ilyenkor 30 fok körüli a hőmérséklet. Mindenhol folyik a vér, ember kiabálnak fájdalmukban, turisták fotóznak, az utcai árusok pedig hot-dogot és fűszeres falatokat kínálnak, amelyre néha vér fröccsen. A keresztrefeszítéseknél római katonai jelmezbe öltözött férfiak segédkeznek, hogy a látvány minél autentikusabb legyen.
A katolikus egyház nem támogatja, de nem is tiltja a megmozdulást... Forrás: AFP
Vallási rituálé vagy valami más?
A Fülöp-szigetek Ázsia legnagyobb katolikus országa, amelyben a lakosság nyolcvan százaléka keresztény hitű, ugyanakkor a keresztrefeszítési rítuáléban jócskán megjelennek az ősi fillipínó hitrendszer elemei is. A katolikus egyház nem támogatja ezt „fesztivált”, de nem is tiltja. – Mindannyiunknak eleve sok keresztet kell cipelnünk életünk folyamán. Nincs szükségünk egy igazira – mondta Lucas atya, a Fülöp-szigeteki püspökség igazgatója. – Használjuk a korbács és a szögek helyett az imákat – tanácsolta a híveknek, de később hozzátette, mégis csak tiszteletre méltó, hogy ezek az emberek másokért szenvednek. Ezzel a mondatával pedig nem sokat segített a véres szokás megszüntetésében. A városvezetők hozzáállása szintén hasonló, hiszen mindig jól jön néhány ezer turista, az pedig legyen az ő felelősségük, hogy odébbálljanak, ha fröcsköl a vér, vagy csukják be a szemüket, ha túl szörnyűnek találják a látványt.